Nyolc éve foci nélkül

Galambos Zoltán nyolcévesen az ETO-ban kezdett el futballozni, majd felnőttként a Rába-partiaknál lett edző is.
Előbb az U11-es, aztán az U15-ös korosztály csapatainál dolgozott, majd Klement Istvánnal együtt előbb a juniorgárda, utána az előbb harmadosztályú, később pedig NB II-es fiókcsapat edzője lett. Több mint száz alkalommal ült a zöld-fehérek kispadján. Nyolc évvel ezelőtt, megköszönve a bizalmat és a lehetőséget, közös megegyezéssel távozott.
Akkor azt mondta, kíváncsian várja, milyen új feladatokra, kihívásokra kérik majd fel, de egy ideig pihenni szeretne. Azóta teljesen elszakadt a labdarúgástól.
„Valóban nem volt sok közöm a futballhoz az elmúlt években – kezdte érdeklődésünkre a volt tréner. – Az igazság az, hogy egy ideig tényleg pihentem, aztán az autókölcsönző vállalkozásomat igyekeztem felpörgetni. Ausztriában és Szlovákiában is megnyitottunk egy-egy képviseletet. Ma már ismét csak Magyarországon dolgozunk, elsősorban a betegségem miatt.”
Galambos Zoltánt ugyanis egy, az izmokat legyengítő, s az itthoni szakemberek szerint gyógyíthatatlan kór, az úgynevezett motoneuron betegség támadta meg.
„Bízom a teljes gyógyulásban, amit a germán gyógytudomány alkalmazásával igyekszem elérni. Arról sem tettem le, hogy netán edzőként térek majd egyszer vissza a futballba, ha felépültem. Nyilván csak akkor, ha számomra is elfogadható, értelmes feladat találna meg” – tette hozzá a volt szakvezető, aki számos kiváló labdarúgót edzett.
„Sok, ma már ismert játékossal dolgozhattam együtt. Közülük Cseri Tamást, Varga Tamást, Lencse Lászlót, Nagy Patrikot, Németh Krisztiánt, Dudás Ádámot emelném ki, de minden volt játékosomra büszke lehetek, hiszen aki nem a pályán, az az életben lett sikeres, tisztességes ember. Ami az ETO-t illeti, nagyon sajnálom, hogy most a csapat csupán NB II-es. Talán jobb út lenne, ha a saját nevelésű fiatalok kerülnének előtérbe” – fogalmazott Galambos Zoltán.
(Kisalföld)