Negyedszázados bajnokcsapat

Az utolsó forduló döntött a bajnoki cím sorsáról a megyei bajnokság 1994/95-ös kiírásában. Ezt végül a Győr-Ménfőcsanak szerezte meg a végig a nyomában loholó Lébény, Koroncó és SVSE előtt.
Az utolsó fordulóban a Pér legyőzésével ünnepelhetett a csanaki csapat.
Kovács Lajos vezette edzőként a kék-fehér együttest, a Kisalföldben így nyilatkozott akkoriban: – Végtelen örömet érzek, hogy a mai magyar labdarúgás körülményeihez képest ilyen szinten is bajnokságot tudtunk nyerni, amiért köszönet a csapatnak, a szurkolóknak.
Napjainkban így emlékezik a történtekre:
– A Csanak hosszú ideje szeretett volna bajnokságot nyerni, nekünk is ez volt a célunk és a mai eszemmel is öröm, hogy sikerült az aranyérmet megszerezni. Fiatal átlagéletkorú csapatunk volt, a többség huszonegy-huszonkét éves volt. Például a védelemben két tinédzser játszott Horváth Szabolcs és Bendekovics Péter személyében. De a tizennyolc góllal házi gólkirály Tar Péter is fiatal volt. Említést érdemel, hogy emlékezetem szerint abban az évadban minden találatát akcióból érte el. Az életkor szerint rutintalannak számító társaság bírta a nyomást és sorban nyerte a rangadókat is. Éhesek voltak a sikerre, részben ennek köszönhettük az aranyérmet.
A bajnoki cím megszerzését követően a csapat legeredményesebb játékosa, Tar Péter így vélekedett a Kisalföldben: – Örülök, hogy a fiatal csapat sporttörténelmet írva kiharcolta az NB III-ba jutást. A kritikusoknak azt üzenem, hogy mi már valamit leraktunk az asztalra. A bajnokságot és a góljaimat annak az embernek küldöm, aki a legjobban küzdött a sikerért: az édesapámnak.
Tar István akkoriban a klub elnöke és egyik főtámogatója volt.
A Győr-Ménfőcsanak a következő évben a harmadik vonalban is megállta a helyét.
(Kisalföld, Papp Győző)