Casillas és Ramos nála az etalon

Bár nem ő a legidősebb aktív kapus a megyei első osztályban – Vörös István és Feix Tamás előtte járnak ebben a tekintetben –, a csornaiak hálóőre, Lőre Pál is a tapasztalt, rutinos labdarúgók táborát erősíti. Ráadásként ő lehetne a klubhűség mintaképe, hiszen már 23 éve a csornai csapat kapusa. Több mint ötszáz találkozón védte már a zöld-fehérek hálóját.
„Szerencsére az egész pályafutásom során elkerültek a komolyabb sérülések, így elég sok mérkőzésen védhettem, talán négy-öt meccset kellett csupán sérülés miatt kihagynom. Nem tartozom már a fiatal játékosok közé, de nem esek kétségbe, ha nekem kell beállnom a kapuba, még mindig nagyon jó erőben érzem magam” – árulta el a 42 éves kapus, aki Ásványráróról került a csornai egyesületbe.
„Az ásványrárói csapatban tizenöt évesen, 1993-ban védtem először felnőttmérkőzésen, amit már csak azért sem felejtek el, mert édesanyám szülőfalujában, Dunakilitin játszottuk azt a bajnokit. Sajnos kettő-nullára kikaptunk, s egy-nullás vereséget szenvedtünk az első csornai mérkőzésemen is, ami már 1997. március 8-án volt a Bük ellen. Nyilván a bemutatkozás miatt, a vereségekkel együtt mindkét találkozó szép emlék maradt számomra.”
Ahogy a sok sikeres megyei és NB III-as bajnoki, no meg a rangosabb csapatok elleni kupatalálkozók is.
„Szerencsére azokból is akadt jó néhány. Védhettem a Pécs, a Honvéd és a Diósgyőr ellen is. Bár mindegyiken kikaptunk, azt gondolom, jól ment a védés mind a három mérkőzésen, a Honvéd ellen még tizenegyest is hárítottam. Még most is itt van a fülemben, ahogy a kispesti szurkolók azt skandálták: Prosser Pici, lőj egy gólt!. A DVTK-ban játszott akkor Koman Vladimir, s emlékszem, a gólja előtt csinált egy olyan lövőcselt, hogy aztán hárman négyfelé csúsztunk. Emlékezetes volt a Getafe elleni kapuvári edzőmeccs. A spanyol csapatot Szendrei József hozta 2006-ban Magyarországra és én a Rábaközi amatőrválogatott kapusaként játszhattam ellene. Nem kisebb név, mint Bernd Schus­ter volt akkor a Getafe edzője, és a későbbi spanyol válogatott Mariano Pernía is játszott a csapatban. Óriási élmény volt.”
Talán nem véletlen, hogy Lőre Pálnak egy másik kapus a példaképe.
„Iker Casillas nálam a csúcs, úgy gondolom, nem volt nála jobb kapus. De kedvencem volt Michel Preud’homme, Andreas Köpke, akinek egykezes kiütését sosem felejtem el, és Raul is. Utóbbi miatt szerettem meg a Real Madridot. Ronaldo fantasztikus labdarúgó, Ramos pedig amit csapatáért, az egyesületéért tesz, az számomra az etalon. Három éve volt szerencsém a párommal személyesen is ott lenni a Bernabéuban. Bejártuk a stadiont és megnéztük a Real Madrid Deportivo elleni meccsét.”
A kapus rengeteg barátot, ismerőst szerzett az elmúlt jó néhány év alatt.
„Nagyszerű csapattársaim voltak, vannak. Együtt kezdtünk Csornán Jakab Ádámmal, Fenyő Istvánnal, Nagy Szabolccsal. Hernicz Sándor és Szigeti Miklós edzők hoztak Csornára, és baráti lett a kapcsolatom a korábbi trénerrel, Varga Péterrel” – tette hozzá a veterán kapus, aki 1998 óta Lelkes Lászlóval gondnok is a csornai sporttelepen és napjainkban már utánpótlásedzői feladatokat is ellát egyesületében. Nem meglepő, hogy három évvel ezelőtt a Csorna Város Szolgálatáért kitüntetést kapta meg.
„Bevallom, meglepett a komoly elismerés, de persze nagyon jól is esett, hogy ezen a módon is elismerték a teljesítményemet. Büszke vagyok és örülök annak, amit az egyesületért, a városért tehettem.”
(Kisalföld, fotó: Járeb Jutka)