Schima Bandi serlege a bajnoknak

Amikor a húszas évek közepén dr. Erdélyi Ernőt, Győr akkori tűzoltóparancsnokát, a DAC elnökét választották meg a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Alszövetség elnökének, az akkor alapított bajnoki serleget örökös vándordíjként az elnökről nevezték el. A kor híres ötvösmestere, a neves iparművész, Schima Bandi készítette el, a magassága 84 centiméter és 6460 gramm ezüstöt tartalmaz. A serleget a második világháború viharai között is megőrizték a korabeli vezetők és az alszövetség megszűnése után a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó Szövetség tulajdona lett. Győr volt ugyanis a székhelye a korábbi alszövetségnek, így logikus volt, hogy a kvázi jogutód szervezet birtokába kerüljön a díszes trófea. A győztes csapat nevét kezdetektől fogva rávésték a kupára és az elmúlt évtizedekben számos olyan klubé is rákerült, amelyek már az idő homályába vesztek. Az első győztes a Szombathelyi Vasutas SE volt, a vasi gárda az 1926/27-es idény végén vehette át a serleget. Az osztályozón nem tudott továbbjutni a vasutascsapat, így 1928-ban ismételhetett. A Győrött rendezett döntőt azonban elveszítette a Testvériség SE-vel szemben 3:2 (3:1)-re, a vasiak ezzel maradtak a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Alszövetség I. osztályában. Később, 1932-ben az ETO lett a bajnok, a leggyakoribb összeállítás ez volt: Csizmadia – Brezányi, Bartha – Takács, Boros, Raffay – Farkas, Kemény, Nagy Zsöle, Kovács, Belkó. A csapat a békéscsabai Bohn SC-vel szemben 3:2-re elvérzett az osztályozó döntőjében. Fokozott érdeklődés előzte meg az 1935/36. évi bajnokságot. Annak végén ugyanis az öt vidéki alszövetségi bajnok osztályozót játszott az 1936/37. bajnoki évre első alkalommal kiírt NB I-be jutásért. Nyugat-Dunántúl labdarúgása már akkor is komoly játékerőt képviselt, így nem volt meglepetés, hogy a NYLASZ bajnoka, a Szombathelyi Vasutas lett a vidéki bajnok. Az első osztályban ekkor szerepelt először a szombathelyi gárda, immár Haladás VSE néven. Megismételte ezt a bravúrt egy évvel később az ETO, a vagongyári csapat szintén a legjobbnak bizonyult a bajnokok között, így az 1937/38-as idényben először szerepelhetett az élvonalban. Egy évvel később ugyan kiestek a zöld-fehérek az NB I-ből, de már nem tértek vissza az alszövetségbe: 1938 őszén megindult a küzdelem az akkor létrehozott NB II-ben és itt játszott tovább a győri alakulat. A győri csapatok közül 1943-ban a II. ker. Munkás TE, 1944-ben pedig a GYAC nyert bajnokságot. A második világháború után közvetlenül nem hozták létre újra az NB II-t, így az alszövetségi bajnokságokban játszottak azok a csapatok, melyeket nem soroltak be a kétcsoportos első osztályba. Az országban 1950-ben közigazgatási egységként létrehozták a megyerendszert, így a következő idénytől labdarúgásban is megyei bajnokságokat rendeztek. Győr-Sopronban az első bajnok 1951-ben a Győri Lokomotív (a későbbi MÁVDAC) volt. Az 1952-es idényt a Győri Vasas II nyerte, helyette a második helyezett Győri Vörös Meteor játszhatott osztályozót az NB II-be jutásért, de nem tudta kiharcolni az előrelépést. Az 1953-as kiírásban két csoportban 12–12 csapat játszott bajnokságot tavaszi-őszi rendszerben. A két csoportelső a Győri Vörös Lobogó l, illetve a Soproni Lokomotív lett. A megyei döntő végeredménye Győri Vörös Lobogó I–Soproni Lokomotív 1:4 (1:0) és 1:2 (1:1) volt. A forradalmat követően, 1957-től napjainkig gyakran nyertek bajnokságot győri vagy környékbeli együttesek, így Győrből a Postás, a II. ker. Dózsa, a MÁVDAC és a Győri Szerszámgépgyár, a Győrszentiván, az Elektromos, a Textiles, a Ménfőcsanak és a Gyirmót. A környékbeliek közül pedig bajnoki címet ünnepelhetett a Lébény, az Abda, a Koroncó, a Bajcs és a Győrszemere is. (Papp Győző, K2)

---