Két gólját mindig emlegetik

Többek közt Csernai Páltól vagy Hans Krankltól tanulta a labdarúgás művészetét, Salzburgban egy szobában lakott Toni Polsterral, itthon bajnok lett az Újpesttel, számos hazai élvonalbeli meccsen is szerepelt, s hatalmas gólt lőtt a grúzoknak a válogatottban. A jelenleg 44 éves Korsós Attiláról van szó, aki úgy döntött, befejezi aktív pályafutását. Igaz, ha épp ráér, akkor a megyei III. osztályú Mosonszentmiklós II csapatában még pályára lép. – Az ETO-ban nevelkedett, de felnőttként épp a győri csapatban játszott a legkevesebbet. Miért? – Erről a klub akkori vezetőit kellene megkérdezni. Két év után lejárt a szerződésem és Győrben valamiért nem számoltak velem. Sopronba kerültem, ahol meghatározó élményt adott, hogy az NB II-ből feljutottunk az élvonalba. Csernai Páltól rengeteg tanultam, s az ő révén belekóstolhattam a pro- fizmusba. Aztán összeomlott Sopronban az élvonalbeli klub, váltanom kellett. – A Videotonhoz került, ahová többször is visszatért. – Szerettem Székesfehérvárott, onnan lettem először válogatott. Persze igazából mindenütt jól éreztem magam, jól ment a beilleszkedés. – Ausztriában a Salzburgban is kétszer játszott. – Óriási különbség volt már akkor is a kinti és az itthoni körülmények között. Nagy élmény volt ott futballozni. Az osztrákok legendája, Hans Krankl volt az edző, s a játékostársam volt a legendás Toni Polster.  Egyszer vitt volna a Duisburg, később pedig egy angol másodosztályú csapat, de mindkétszer közbeszólt egy-egy sérülésem. Ettől függetlenül teljesen elégedett vagyok a pályafutásommal. Úgy érzem, amit lehetett, azt kihoztam magamból. – Ha már a pályafutását említi, a legemlékezetesebb gólját épp a válogatottban szerezte. – A grúzok elleni meccsen kettőt rúgtam, az egyiknél kapásból sikerült a léc alá helyeznem a labdát. Az azóta elhunyt akkori szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan azt mondta, ezt a két gólomat fogják majd mindig emlegetni. Igaza lett. – Keserűre sikeredett a búcsú az itthoni élvonaltól. – Amikor hazajöttem Ausztriából, még egy évet játszottam a Videotonban. Aztán úgy döntöttem, befejezem ezen a szinten. Az átlagban ötszáz néző, s hogy öthavonta kaptam fizetést – holott a követelmények szinte nemzetközi szintűek voltak –, nem tartott lázban. Egyévnyi pihenőt követően Gyirmótra igazoltam. Feljutottunk a másodosztályba, ahol aztán az év játékosa is voltam. – Megfordult a városi riválisnál is. – Igen, ezután a DAC-ba igazoltam. Aztán ahogy Sopronban, itt is megszűnt a csapat. Egy újabb rövid pihenőt követően kerültem Csanakra, ahol eddig fociztam. Nagyszerű csapatban, kiváló társasággal futballozhattam. Háromszor voltam gólkirály a megyei első osztályban. Azt ígértem a fiúknak, hogy amíg tudok és bírok, addig segítek. Most jött el a pillanat, hogy befejezzem. – Ménfőcsanakon visszavonultatták a mezét. Amatőrcsapatoknál ez nem szokás, meglepődött? – Persze. Korábban azzal bohóckodtam, hogy egy szobrot kérek majd tőlük a VIP-szektorba, ha visszavonulok. Erre a szép gesztusra nem számítottam. A mosonszentmiklósiakkal úgy állapodtam meg, ha lesz időm és energiám, segítek majd nekik. A sporttal is megmarad a kapcsolatom, hiszen tagja vagyok a megyei igazgatóság versenybizottságának, a győri Barátság parkban létesítményvezetőként dolgozom és én szervezem a városi kispályás és középiskolai bajnokságot. – A válogatottal 2001-ben épp Romániával játszottak sorsdöntő meccset. Akkor kettő-nullára kikaptak. Szeptemberben ismét találkozik egymással a két válogatott. Mit vár? – Úgy érzem, most jobb csapat a magyar, s ez remélem, majd a pályán is megmutatkozik. Egy góllal legyőzzük a románokat. (Szeitz Tibor, Kisalföld)

---