Sokszor négy Bánhalmi is egyszerre lép pályára a megyei II. osztályban szereplő Kajárpéc csapatában. A három testvér és egy unokatestvér nem véletlen, hogy szereti a focit. Családi hagyomány náluk a labdarúgás.
Igaz, nem túl gyakori, de akad rá példa, hogy egy csapatban szerepeljen testvérpár. Példáért nem is kell messzire mennünk: egy ideig az ETO-ban Vincze Ottó és Vincze Gábor is együtt futbalozott, s egy meccsen még a válogatottban is így léptek pályára.
Kajárpécen azonban három Bánhalmi testvér, Zoltán, Gergő és Barnabás lép hetente együtt a játéktérre. Sőt, ha az unokatestvérük, Martin is játszik, egyszerre négy Bánhalmi van a pályán.
„Valóban ritka, én még nem hallottam róla, hogy ennyi rokon játszana egyszerre egy csapatban. Ez persze nem véletlen, úgy tudom, az elődök is szerették a focit, volt kitől a géneket örökölni” – mesélte Kocsis Ferenc, a jelenleg megyei II. osztályban szereplő egyesület elnöke.
„Nagyjából három éve határozta el a klubvezetés, hogy helyi fiatalokra építve alakítsunk ki egy jó együttest. Sikerült, s ebben a Bánhalmi testvéreknek is részük volt. Bátran ki merem jelenti, hogy fontos, meghatározó játékosai lettek a csapatunknak” – szögezte le Horváth Roland, aki ősszel edzőként irányította a kajárpécieket.
A három testvér közül Zoltán a legidősebb, igaz, még ő is csak 23 éves.
„A nagyapánk még klubvezető is volt Kajárpécen, s persze édesapánk is futballozott. Innen a labdarúgás szeretete, egyértelmű volt, hogy mindannyian a focit választjuk. Hogy milyen a testvéreimmel együtt játszani? – kérdez vissza Zoltán. – Jó, nagyon jó, de azért akadnak hátrányai is. Egy-egy rossz megoldásnál nem szidhatom le őket úgy, ahogy egy másik játékossal tenném, de volt már rá példa, hogy egy kisebb kakaskodás után nekem kellett békíteni. Összességében nagyszerű érzés, ha együtt a pályán lehetünk. Az öcséim idén kerültek fel a nagycsapatba, s azóta játszunk gyakran együtt.”
Az unokatestvér, Martin szerint nem csak azért értik meg jobban egymást a pályán, mert jól ismerik a másikat.
„Igaz, már gyerekkorunkban is együtt fociztunk, de ebben nagy szerepe van annak is, hogy rokonok vagyunk.”
Martin és Zoltán középpályás, utóbbi irányító, Gergő csatár, Barnabás pedig védő. Vagyis ha játszanak, a pálya minden részén található egy Bánhalmi.
„Egyszer sikerült egy mérkőzésen hármunknak is gólt lőnie. A kupameccsen én és Barnabás találtunk először a kapuba. Zrikáltuk is aztán Zolit, hogy ő még nem lőtt gólt, végül aztán csak rúgott egyet” – meséli a 21 éves Barnabás.
A legkisebb, 20 esztendős fiú, Gergő szerint testvérei az ideális példaképek.
„Apu is nagyon büszke ránk. Sokan tudják, hogy mindannyian focizunk, ennek talán csak néhány játékvezető nem örül. Volt már olyan, hogy összekevertek bennünket, s
hiába én vagy a testvérem lőtte a gólt, a másik bátyámnak írták be a jegyzőkönyvbe.”
A család természetesen együtt lesz az ünnepek alatt is.
„Egyértelmű, hogy együtt karácsonyozunk, s ahogy máskor a beszélgetések során, gyakran előkerül a foci – teszi hozzá Zoltán. – Martin nagy Újpest-drukker, mi hárman azonban a Fradinak szurkolunk, Nemegyszer szekáljuk egymást, ha győz vagy veszít a csapatunk. A testvéreimmel és apuval egyébként gyakran járunk a Fradi mérkőzéseire is. Még szerencse, hogy karácsonykor már nincs meccs.”
