San Marinóban bíráskodik Szeles Krisztina győri játékvezető. A csinos bíróra egy nemzetközi tornán figyeltek fel s hívták meg a kinti bajnokságba.
Több kiváló magyar férfi játékvezető öregbítette már hazánk hírnevét, s nem állunk rosszul ebben a tekintetben a hölgyekkel sem.
Sikeres pályafutást tudhat magáénak a győri Szeles Krisztina, aki 2009 óta tagja az országos játékvezetői keretnek. Sokszor volt asszisztens férfi NB III-as, NB II-es és Ligakupa-mérkőzésen, s több rangos nemzetközi találkozón is szerepelt. Az első ilyen a Skócia–Görögország női világbajnoki selejtező volt.
„Ahogy sokan, én is szerettem sportolni fiatalabb koromban. Kézilabdáztam, cselgáncsoztam, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom a versenyzést. A sporttól azonban nem akartam elszakadni, ezért lettem labdarúgó-játékvezető – mesélte a kezdetekről a jelenleg 31 esztendős győri hölgy. – Igyekeztem a lehető legmagasabb szintre eljutni, de bizonyos időnek el kell telnie, hogy valaki FIFA-játékvezető lehessen. Ráadásul nagyon erős a magyar keret. Bár nem ez az elsődleges cél, San Marinóban, ahol a tavaszi szezontól mint játékvezető és mint asszisztens szerepelek, talán előbb lehetek FIFA-kerettag.”
Arra, hogyan került Szeles Krisztina épp a miniállam élvonalába, a vártnál egyszerűbb a magyarázat.
„Bükön egy nemzetközi tornán vezettem, s az egyik mérkőzés ellenőre felfigyelt arra, hogy nem csupán angolul, hanem olaszul is tudok. Beszélgetni kezdtünk, majd megkérdezte, nincs-e kedvem San Marinóban vezetni. Először furcsának tűnt az ötlet, de aztán rájöttem, nincs veszítenivalóm, s így legalább egy másik futballkultúrát is megismerhetek.”
Az éles találkozókat egy utazás előzött meg.
„Elsőként engedélyt kértem az itthoni vezetőktől, akik nem zárkóztak el a kinti szereplésemtől. Aztán felvettem a kapcsolatot a San Marinó-i szövetséggel. Aztán jött az első meccs, ahol jól szerepeltem, legalábbis így értékeltek a másnap megjelent lapok, mert hatost kaptam az újságíróktól.”
Krisztina szerint a San Marinó-i futball (a miniállamban csupán egyetlen osztályban rendeznek bajnokságot) szintje az itthoni másod-harmadosztálynak felel meg.
„A foci kint is ugyanolyan, ám a nyelv miatt azért jobban kell koncentrálnom, nem könnyű néhány játékos nevét helyesen kiejteni. A kinti kollégák is támogatnak, nagyon kedvesek, San Marinóban még ritkább a női játékvezető, mint idehaza. Ha jól tudom, rajtam kívül ott csak egy nő akad. Amúgy nem jelent a megszokottnál nagyobb elfoglaltságot kint bíráskodni. Egész hétvégék mentek el, amikor például Debrecenben kellett vezetnem. San Marinóba ráadásul csak kéthetente kell elutazni” – tette hozzá a győri játékvezető, aki tavasszal már hat kinti bajnoki találkozón működött közre.
